Locsoló Versek

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
engedje megönteni kedves leánykáját.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámasásunk édes ünnepe.
Ünneplo ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztol megnonek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Itt a tavasz, itt a nyúl,
Itt a kölni, ezt nem éled túl,
Azért remélem, hogy bírni fogod a szagát,
És nem kapom szidalmak sokaságát.
De locsolásért jár ám a jutalom,
Hisz nem hobbiból írtam a dalom.
Jöhet zsebbe piros tojás, csoki nyuszi,
Arcomra meg jó nagy puszi.

Kölni a kezemben
locsolom kebledre,
figyelj rám szólok,
verset is mondok.

Szagos bükköny gólyahír,
locsolhatok, de ne sikíts,
tojást s csókot is kérek,
engeded, teszem a szépet.

Virágot is kaptam,
a hímest elraktam,
jövőre is jövök,
hát megköszönöm.

Ne fussatok lányok, locsolkodni jöttem,
Üvegembe szagos rózsavizet tettem.
Aki ettől is fél, bizony kényes lányka,
Én meg se locsolom, nem is nézek rája!

Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
Mint a kis virágot.
Olyan szépek lesznek tőle,
Mint a kis tündérek,
De ha lehet, cserébe egy
Piros tojást kérek!

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámasásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Szól egy vers a lelkemből,
Virág virít a kertedből,
Dalol már a kismadár,
A kikeletet hívja már,
Napocska szórja sugarát,
Meglocsolnám a Leányát.

Tavaszi szél bárányfelhőt terelget az égen,
a napocska arcát mossa a patak vizében.
Mosdás után odafentről nézi a világot,
útja során megsimogat minden kis virágot.

Kis virágom, a patakról tiszta vizet hoztam,
napsugárral, szeretettel be is aranyoztam.
El ne hervadj, meglocsollak, irulj-virulj nékem,
te lehess a legszebb rózsa a földkerekségen...